2016. február 23., kedd

Az újraindíthatatlan Románia, avagy a "tahóság" öröksége

Szerző: Doru Pop
2016. február 22. hétfő, 10:39
Forrás:            
Amint fogynak a jók, átveszik a helyüket a tahók. Ez Románia egyik legnagyobb baja. Doru Pop remek és ugyancsak elgondolkodtató szövege.

Társadalmunk „újraindítása” nem lehetséges, mert nem rendelkezünk emberi erőforrásokkal. A jelenlegi Románia nagy gondja a demográfiai kiüresedés. Katasztrófánk biológiai jellegű, ami kegyetlen politikai következményekhez vezet. Azzal, hogy erre az újraindításra várunk, azt bizonyítjuk, hogy hiszünk a semmiből előbukkanó csodákban.

Cinikusan hangzik, de ez a szomorú valóság:
Romániának nincsenek emberei,


nem rendelkezik génállománnyal ahhoz, hogy más legyen, mint ami most. Romániát háromszor fosztották meg legjobb emberi erőforrásaitól. Remek emberektől, bátor férfiaktól és intelligens nőktől, jól képzett polgároktól és néhány nemzedék alatt kinevelődött értelmiségiektől, akiket vagy meggyilkoltak, vagy elmenekültek ebből az országból. Közömbösen asszisztáltunk legjobbjaink biológiai megtizedelésének.

A nemzetek és a népek nem feneketlen zsákok, genetikai merítési lehetőségük nem regenerálódik a végtelenségig. A politikai elméletben létezik a politikai demográfia fogalma, mely azt vizsgálja, hogy milyen hatásokkal járnak a társadalom egészére a népesség struktúrája szintjén bekövetkező változások.
Egyes politikai rendszerek vagy a társadalmi működési zavarok nem érthetők meg a népességen belüli dinamika tanulmányozása nélkül. Példátlan demográfiai átalakulásoknak vagyunk a tanúi az egész világon, a demográfiai egyensúlyhiányok pedig mindig globális és regionális konfliktusokhoz vezetnek. Az Adevărul blogoldalán már írtam a férfiak és nők közötti demográfiai kiegyensúlyozatlanságok hatásáról, valamint ezek következményeiről a jelenkori demokráciára nézve.

A második világháború

Fel szeretném hívni a figyelmet arra, milyen szerencsétlen hatással járt ez a demográfiai változás nemzetünk jelenkori történelmére, valamint köz- és magánintézményeink állapotára nézve. Mindenhol profi közhivatalnok-pótlékokat, bábpolitikusokat, hamis tanárokat, alkalmatlan orvosokat láthatunk. Mindenhol a profizmus kegyetlen hiányával találkozunk és az álkompetenciák falába ütközünk. Miből fakadnak ezek a nemzeti szintre kiterjedt öröklött hiányosságok? A demográfiai kimerülésből!

Az első demográfiai kiürülésre a múlt évszázad elején került sor és a két világháború kedvezőtlen következménye volt. Románia a világháborúk nyomán összlakossága csaknem 10 százalékát veszítette el, főleg hímneműeket. Becslések szerint az első világháborúban 600.000 embert (civilt és katonát), a második világháborúban pedig több mint 500.000 főt (civilt és katonát) veszítettünk. A teljes veszteség megállapításához hozzá kell számolnunk a Holokauszt és a faji pogromok áldozatait, ami legalább még 1,2 millió embert jelent.

A demográfiai katasztrófa a sztálini Romániában is folytatódott. A román állam, a szovjet mintát követve, osztályalapú demográfiai tisztogatásba kezdett, ami főleg a társadalmi és értelmiségi elitek ellen irányult. A Tismăneanu-jelentés alapján úgy tűnik, hogy 350 ezer áldozatról lehet szó – bár más kutatók azt állítják, hogy az 1948 és 1989 közötti időszakban (közvetlenül és közvetve) 1,2 millió embert gyilkoltak meg. Mindenesetre a román állam újabb 10 százaléknyi polgárát iktatták ki és nemcsak a politikai elitről van szó. Megsemmisítettek egy teljes – intelligens és értékes – középréteget: gazdag parasztokat, képzett papságot, valamint a városi értelmiség (orvosok, ügyvédek, újságírók) jelentős részét.
 
A zsidók és a német etnikumúak
Ezekhez a politikai veszteségekhez hozzá kell számítani egész etnikumok kegyetlen eltüntetését, aminek súlyos következményei vannak a teljes népességre nézve. Felmérhetetlen hatású a modern román állam társadalmi struktúrájára nagyon fontos hatással bíró etnikumok közül legalább kettő, a zsidók és a német etnikumúak visszafordíthatatlan elvesztése. Ugyanabban az időszakban távozott Romániából csaknem félmillió zsidó (az 1947-es statisztikák szerint több mint 400 ezer zsidó élt a román államban), de a kár még nagyobb, ha figyelembe vesszük, hogy Nagy-Romániában 1930-ban több mint 750 ezer zsidó etnikumú élt, míg mára már csak hatezren vallják magukat ehhez az etnikumhoz tartozónak.

A román zsidóságnak a városiasodásban, a kozmopolita értékek átvételében, valamint a művészeti, kulturális és gazdasági élet serkentésében volt szerepe.

Arról se feledkezzünk meg, hogy Nicolae Ceauşescu félmilliárd márkát kapott további csaknem 200 ezer német etnikumúért, akiket exporttermékként adott el. Csakhogy szintén az 1930-as népszámlálásból tudjuk, hogy Romániában több mint 745 ezer német etnikumú élt. Mára a számuk 60.000 alá csökkent. Románia elveszítette polgárai csaknem 10 százalékát, akik közül sokan a társadalmi elithez tartoztak, viselkedési mintákat nyújtottak a közösségnek. Az a tény, hogy ennek a kisebbségnek az exodusa után két évtizeddel egy német etnikumút választottak meg Románia elnökének, mutatja, mit tudott volna nyújtani a román nemzet fejlődésének egymillió német.

Az 1989 utáni exodus

A harmadik és legnagyobb demográfiai kiürülésre 1989 után került sor. Bár a statisztikák nem sokat mondanak, mert sok román nyakába vette a világot, egyszerűen úgy ment el, hogy vissza sem nézett és nem is tette hivatalossá távozását, a becslések szerint valahova 2,5 és 3 millió közzé lehet tenni az utóbbi 25 évben emigrált honfitársaink számát. Csak 2007-ben majdnem félmillió román távozott önként.

És nem a bűnözők, a lusták, tudatlanok mentek el. Hanem a 35 év alatti fiatalok, tanult és szakmailag jól képzett emberek, bátor és kezdeményező férfiak és nők, győztesi pszichológiai profillal, dolgozni készen, jelentős erőfeszítésekre hajlandóan, hogy alkalmazkodhassanak az új társadalomhoz. Vagyis mindaz, ami demográfiai szempontból a legjobb volt bennünk. Az a kérdés, hogy ki vette át ezeknek az embereknek a helyét, mert minden egyes demográfiai kiüresedés után a felszabadult helyeket valakik mindig betöltötték.

Sajnos a román intézményekben a civilizált és képzett emberek helyét tolvajok és sarlatánok vették át. A minőségi értelmiségieket szélhámos analfabétákkal voltunk kénytelenek felváltani, civilizált párbeszédre képes emberek helyébe üvöltöző lényeket, valamint káromkodó és köpködő kreatúrákat hoztunk, az elegancia helyét a gazemberség és kisszerűség vette át. A politikában még rosszabb a helyzet – ahogy az a „nép képviselői” közötti, a sajtóban megjelent beszélgetésekből kiderül, melyekben a b… és a f… szavak mindennaposak.

A közösségiséget a közönségesség váltotta fel

A bunkók és a primitívek átvették az intelligens és komoly emberek helyét, a régi mioritikus elvet követve: senki sem pótolhatatlan. Nem csoda, hogy feje tetejére állt társadalom lettünk. A labdarúgókból tudományos kutatók lettek, a milicisták a demokrácia professzorai, a besúgók etikából és erkölcsből oktatnak ki minket, a nullák pedig viselkedési mintáinkká váltak. Nálunk az alkalmatlanság az előrejutás záloga. Minél kevésbé értesz valamihez, annál nagyobb esélyed van olyan tisztségbe kerülni, ahonnan azt a területet irányíthatod. Az akadémiai imposztorság, melyet naponta látunk megnyilvánulni, mindenféle „akadémikusokkal”, akiket holmi tábornokok tettek azzá, akik viszont holmi álprofesszorok segítségével jutottak oda, ez utóbbiakat pedig már a Securitate hozott helyzetbe, csak a jéghegy csúcsa. Minél mélyebbre hatolunk országunk demográfiai infrastruktúrába, annál nagyobb katasztrófa tárul a szemünk elé.

Sajnos, ez már száz éve tart, több mint egy évszázada vagyunk tanúi a bunkóság uralomra jutásának – főleg erkölcsi, nemcsak szervezeti vagy adminisztratív szempontból. Az etnikai kiürülés az erkölcsi és etikai korlátok eléréséhez is vezetett. Mert az alpáriság és a viselkedések primitívsége nem változtatható meg egyik napról a másikra. A nagyszájú kofák és a márkás táskákat cipelő plázacicák nem helyettesíthetik a hölgyeket. A vulgáris szerszámlakatosok nem helyettesíthetnek a másodvonalban államfőket. Ostoba és bárdolatlan szakszervezetisek nem vehetik át humanista érzésű szocialisták helyét. A nyilvános szereplésekben a jó modor és elegancia hiányát nem lehet „illemtankönyvekből” tanítani vagy megtanulni. A tisztességességet és udvariasságot felváltó szemtelenség és „kimaxolt” pofátlanság otthonról hozott, doktorképzőben már nem lehet civilizált viselkedést elsajátítani.

Amikor a jobbra-balra szardobálás az új nemzeti sport,

miközben lenézik a civilizált gondolat- és véleménycserét, amikor a nyilvános kígyót-békát kiabálás átvette a magánéleti barátság helyét, amikor a jólneveltséget a vulgaritás és az érzéketlenség helyettesíti, akkor már nincs mit tenni.

A nepotista klikkből álló álértelmiség véglegesen és kényelmesen elterpeszkedett az értékes emberek által szabadon hagyott karosszékekben, különféle bunkók a szidalmazást tekintik a szólásszabadság jelének és bármelyik analfabéta, aki azt hiszi, hogy a beszéd már egyben értelem is, arról osztja az észt, hogy milyennek kellene a világnak lennie. Szélhámosok táncolnak meztelenül a közéletben, civil társadalmat mímelve, a média pedig tele van olyan pofákkal, akik a nyelvtan elemi szabályait sem ismerik, ennek ellenére semmi sem gátolja meg őket abban, hogy előadják hihetetlen eszementségeiket.

A bunkóság pedig tovább terjeszkedik. Ott, DNS-ünk gyökereinél a reformok és a rendszer újraindítása már semmit sem jelentenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése